Bezár
  • 912

    Megkezdődik a Duero folyó völgyének újra benépesítése. A területre érkező telepesek Szent Cecília tiszteletére templomot emelnek a Peñafiel fennhatósága alá tartozó Valbuena de Duero község szomszédságában.

  • 1477

    Peñafiel városa és a Valbuena kolostor több mint három évszázadon át harcolt a birtok és a hozzátartozó település fennhatóságáért.

    Ebben az évben, 1477-ben, a szerzetesek és a városi tanács végre egyezséget kötött. A város rendelkezik az igazságszolgáltatás és a termőföld (gabonatermelés) felett, míg a szerzetesek kezében maradt a fakitermelés, a vadgazdálkodás és a pásztorkodás.

  • 1577

    1577-ben találunk előszőr hivatkozást a birtokra Vega de Sicilia néven

  • 1864

    Miután apja, Toribio, 1848-ban megvásárolta a birtokot Valbuena őrgrófjától, Eloy Lecanda megkezdi a pincészet bortermelő tevékenységét.

  • 1882

    Elkészülnek a feldolgozó épületek, amelyekben ma az irodák és az érlelő pince kap helyet. Eloy Lecanda Vega Sicilia borai számos díjat nyernek.

  • 1888

    Hiányos kereskedelmi és vezetői képessége miatt Eloy pénzügyi helyzete megroppan és a birtok tulajdona Pascual Herrero Buxra száll, aki csupán 10 éven keresztül lesz a pince tulajdonosa.

  • 1897

    A birtokot árverezésen, a korábbi tulajdonos névrokona, Antonio Herrero Vázquez nyeri el.  Néhány év elteltével a tulajdont Herrero Vázquez nyolc örököséből három - Luis, Félix és Ignacio- kapja meg, majd a birtok Félix gyermekeire száll. A három generációt felölelő időszakban a birtok, a pincészet és maguk a borok is virágzó fejlődésen mentek keresztül.

  • 1907

    A riojai illetőségű Cosme Palacio, aki a birtokot és a pincészetet bérelte a Herrero családtól, megbízza Txomin Garramiolát a borkészítés feladatával. Az itt előállított borok lettek hivatottak a Rioja borvidéken pusztító filoxéra járvány okozta károk enyhítésére.

  • 1950

    A Prodes magkereskedő vállalat megveszi a birtokot a Herrero családtól. Ebben az időszakban hozták létre a Bodegas Vega Sicilia S.A. társaságot. Ugyanakkor színre lép a pincészet éltében meghatározó szerepet játszó Jesús Anadón.

  • 1965

    A birtok, a cseh-zsidó származású, Venezuelában élő Hans Neuman kezébe kerül, aki akkor döntötte el, hogy megveszi a pincét, amikor New Yorkban megkóstolta  borait.

  • 1982

    Az Álvarez család megvásárolja  a pincészetet a Neumann családtól és ezzel kezdetét veszi a vállalat történetének legkiemelkedőbb és legvirágzóbb periódusa.

  • 2014

    Alapításának 150. évfordulójával egybeesve befejeződnek az ültetvényeket és a pincészetet érintő legfontosabb korszerűsítési munkálatok. 

Visszatérés az eredethez

A BRVS, a borvilág két nagy nevének -Rothschild és Vega Sicilia- a Rioja vidékről alkotott közös jövőképe. A nap, a föld, a víz és az ember együttállása, egy olyan utánozhatatlan védjegy keresése, ami harmóniába állít  hagyományt és modernitást.

Tovább
Bezár

VISSZATÉRÉS AZ EREDETHEZ

 

A "Benjamín de  Rothschild  &  Vega - Sicilia, S.A." Pincészet (BRVS) Samaniego településtől északkeletre, a település központjától mindössze 2 km-re helyezkedik majd el. A birtokot a San Millán néven ismert természeti terület veszi körül. Kiterjedése  45.473 m2, formája hosszú téglalap és délnyugati csücske madárcsőr alakban végződik.

A terület északnyugati felén egy védett, 4.528 m2 -t elfoglaló tölgyes húzódik. Három oldalról -keleti, nyugati és déli irányból - mezőgazdasági utak határolják. A déli oldalán végighúzódó út "Camino de los Caños"  néven ismert. Tőle északra impozáns kilátás nyílik a Kantábriai hegységre, míg délre az Ebro folyó völgyének települései - Samaniego és Leza- valamint a Sierra de Ezcaray hegyvonulatai tárulnak szemeink elé.

 

A pincészet építészeti kialakítása megfelel a környezet és a tájkép iránt érzet tisztelet és érzékenység elvének, ezért csak kisebb épületek felépítését tervezik. Kívülről három, külön állló de mégis szorosan összefüggő  csarnokot láthatunk. A három csarnok mindegyike a pincészet egy-egy fő tevékenységének ad helyet: feldolgozás, érlelés és logisztika.  Nevüket a legfontosabb természeti elemekről kapják; "Víz"csarnok a feldolgozás, "Föld" csarnok az érlelés, míg "Nap" csarnok a logisztika. Tervbevételének pillanatától fogva a pince  fenntarthatósága volt az eltökélt cél, különösen a közműfogyasztások csökkentése, az üvegházhatást okozó gázkibocsájtás visszaszorítása, a hulladéktárolás és az energiafogyasztás terén.

 

A feldolgozó (Víz) és a logisztikai (Nap) csarnokok térbeli fontosságot nyernek, belsejükben találhatóak a legtágasabb, legmagasabb és legvilágosabb helyiségek. Külső falain árkád fut végig, hogy védelmet nyújtson az esővel és a napsütéssel szemben. A középen elhelyezkedő érlelő (Föld) csarnok alacsonyabb,  tömörebb és zárt. Olyan, mintha csak átjáró szerepet töltene be a másik két épület között.

 

Ha a pince oldalmetszetét nézzük, a tevékenység négy szinten folytatódik. A szintkülönbség összesen 13 méter, az épület hozzáigazodik a talaj természetes lejtéséhez.  A bor a gravitáció segítségével mozog az épület szintjei között. A négy szint lépcsőkkel valamint teher- és személyszállításra egyaránt alkalmas emelőszerkezetekkel van összekötve. 

 

A pince kiszolgáló épülete külön, a terület magasabb részén, a kísérleti szőlőültetvények és a cserjés között helyezkedik el. Felépítése hasonlít a pince nagyságára és kiképzésére, mintha ennek tükörképe lenne.